Az általános felületkezelési eljárások alapvetően három kategóriába sorolhatók: mechanikai kezelés, kémiai kezelés és elektrokémiai kezelés.
A mechanikai kezelés megváltoztatja a felület morfológiáját fizikai módszerekkel, például homokfúvással és polírozással; A kémiai kezelés megváltoztatja a felület tulajdonságait kémiai reakciók, például pácolás és foszfátozás révén; Az elektrokémiai kezelés elektromos áram hatására módosítja a felületet, például galvanizálás és eloxálás. A folyamat konkrét alapelvei a következők:
Homokfúvás: Nagy sebességű{0}}csiszolósugarakkal üti be a munkadarab felületét, eltávolítja az oxidrétegeket, sorját stb., miközben növeli a felület érdességét és javítja a bevonat adhézióját.
Polírozás: Simítja a felületet mechanikai vagy kémiai módszerekkel, beleértve a mechanikus polírozást, kémiai polírozást és elektrolitikus polírozást. A mechanikus polírozáshoz polírozókorongokat és csiszolóanyagokat használnak; a kémiai polírozás kémiai reakciók révén feloldja a mikroszkopikus kiemelkedéseket a felületen; Az elektrolitos polírozás simaságot ér el az elektrolitban való anódos oldódás révén.
Galvanizálás: Az elektrolitban a fémionok redukálódnak, és elektromos áram hatására lerakódnak a munkadarab felületén, egységes és sűrű fémréteget képezve, mint például krómozás és nikkelezés.
Eloxálás: Elsősorban alumíniumhoz és ötvözeteihez használják, elektrolitban anódos reakcióval oxidfilmet hoz létre, javítva a korrózióállóságot és a keménységet.
Foszfátozás: Kémiai reakcióval foszfátozó filmet képez a fém felületén, gyakran használják a bevonat adhéziójának és korrózióállóságának javítására.
Termikus permetezés: Az olvadt vagy felhevített anyagot szórja a munkadarab felületére, hogy bevonatot képezzen, például lángpermetezéssel és plazmaszórással.
Kémiai bevonat: Ön{0}}katalitikus kémiai reakcióval fémréteget visz fel a felületre, amely nem igényel külső áramot, alkalmas összetett formájú munkadarabokhoz.