Az autóalkatrészek felületkezelése nagyszámú fém alkatrész és kis számú műanyag alkatrész kezelésének folyamatát jelenti, javítva azok korrózióállóságát, kopásállóságát és esztétikáját, ezáltal kielégítve a felhasználói igényeket. A felületkezelési technológia folyamatos fejlesztésével az autóalkatrészek kezelési módszerei is folyamatosan bővültek. Jelenleg öt fő módszer létezik: elektrokémiai kezelés, bevonatolás, kémiai kezelés, hőkezelés és vákuummódszerek.
Az autóalkatrészek felületkezelő iparának fejlődéstörténete szorosan kapcsolódik az autóipar fejlődéséhez és technológiai fejlődéséhez. A korai felületkezelési technológiák viszonylag egyszerűek voltak, főként a rozsdásodás megelőzésére és az alapvető díszítésre, például a festékbevonatokra helyezték a hangsúlyt, hogy megvédjék a kitett fémrészeket a korróziótól. Az autóipar fejlődésével és a fogyasztók autóipari teljesítmény, esztétika és tartósság iránti magasabb igényeivel a felületkezelési technológiák fokozatosan diverzifikálódtak és összetettebbé váltak. A 20. század közepén a galvanizálási technológia széles körben elterjedt alkalmazása jelentős előrelépést jelentett a felületkezelő iparban, nemcsak az alkatrészek korrózióállóságát, hanem a megjelenésüket is javította.
Ezt követően az olyan technológiák bevezetése, mint az elektromos bevonat és a foszfátozás tovább gazdagította a felületkezelési módszereket, megalapozva az autóalkatrészek kopásállóságának, korrózióállóságának és fáradtságállóságának javítását. A 21. századba lépve, az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírásokkal, valamint a könnyű és intelligens autóipari trendek népszerűsítésével az autóalkatrészek felületkezelő iparága az átalakulás új korszakát nyitotta meg. A környezetbarát bevonatok, mint például a víz-alapú festékek és a porbevonatok, elkezdték felváltani a hagyományos oldószer-alapú bevonatokat, hogy csökkentsék az illékony szerves vegyületek (VOC) kibocsátását. Ezzel egyidejűleg a fejlett felületkezelési technológiák, mint például a fizikai gőzleválasztás (PVD), a kémiai gőzleválasztás (CVD) és a plazmapermetezés, nemcsak a bevonatok keménységét és hőállóságát javította, hanem olyan funkcionális felületkezeléseket is lehetővé tett, mint például az antisztatikus és öntisztító képességek javítása, valamint az elektronikus alkatrészek, például az érzékelők és a kijelzők védelme.